Segesvár a reformáció kezdet-kezdetétől érdekes helyet foglalt el a hitújítás színterén. Erről nagyon sokak és nagyon sokat írtak. Jómagam csak arra a hitvitára hívnám fel a figyelmet, melyet 1538-ban rendeztek – feltehetően a Kolostortemplomban. Alig telt el 21 év Luther Márton (Martin Luther) wittembergi 95 tételének a megjelenésétől!!! Ez a hitvita, melyről Gaspar von Heltau (Heltai Gáspár) – 1570-ben – részletes leírást ad, a „Segesvári Disputa” néven került be az egyháztörténelembe. Innen már csak egy rövid idő telt el a tordai Országgyűlés határozatához, mely – a világon először!!! – mondja ki a teljes vallásszabadságot…S mindezt 1568-ban !!!
Ez egyetlen belső tényezővel magyarázható, melyet a Szentírás így fogalmaz meg: „Isten Igéje élő és ható”(Zsidók 4,12).
Ennek az élő és ható Igének az erejéből élt, táplálkozott az erdélyi reformáció Kálvini ága, s így a segesvári református közösség is…
A segesvári reformátusok örömmel emlegetik még az 1630-as esztendőt, hiszen akkor választották meg a „Bergkirche”-ben Erdély fejedelmének azt az I.Rákóczi Györgyöt, aki sokat tett Egyházunkért (megválasztásának emléktáblája ma a református templom egyik ékessége…).
Egyházközségünk levéltárában megmaradt jegyzőkönyvek szerint a segesvári reformátusok 1780-ban már a fehéregyházi (Weisskirche) református templomba jártak Istentiszteletre. Ez az állapot 1868-ig fennmaradt, s a Segesvári Egyházközség a Fehéregyházi Református „Anyaegyházközség” szórványgyülekezete volt.
1868-1875 között a gyülekezet tagjai a szász Evangélikus (lutheránus) Egyházközség tulajdonát képező – később lebontott – „Spitalkirche”-t használhatták Istentiszteleti helyül. Ez a speciálisan segesvári „ökumenikus” lehetőség több mint száz évvel megelőzte a Leuembergi Konkordia által megfogalmazottakat. Ez utóbbi kimondja, hogy az Evangélikus egyház és a Református Egyház (a reformáció lutheránus és kálvini egyházai) „testvéregyház”-nak nyilváníttatnak, híveik pedig úrvacsorai és szószéki közösségben vannak. Ez annyit jelent, hogy evangélikus lelkipásztor szolgálhat, prédikálhat, úrvacsorát oszthat református templomban és fordítva, valamint azt, hogy reformátusok részesülhetnek a sákrámentumokban evangélikus templomban és fordítva…
1875-ben Segesváron 155 református lélek élt…
Tizenegy év múlva, 1884-ben 77 család, összesen 176 lélek kérte az anyaegyházközség megszervezését…
Mind az Erdélyi Református Egyházkerület, s így – implicite – a segesvári reformátusok életében is nagy változást jelentett – 1885.május 30-án megválasztott -Főtiszteletű Szász Domokos püspök úr szolgálata.
1885.június 26-án már ő elnökölt a Segesvári Református Egyházközség Presbitériumának rendkívüli gyűlésén.
Ezt követően gyülekezetünk 1886-ban „anyaegyházközséggé” vált s „körlelkészi” egyházközségként működött…Ekkor már hozzátartozott Sárpatak „leányegyházközség”, valamint Volkán, Apold, Szászdálya szórványok.
1886 fordulópont a gyülekezet életében. Ekkor vásárolták meg a Küküllő jobb partján, a „fedeles híd” mellett a templom és a papilak (Lelkészi Hivatal) telkét, mely 2000 négyszögöl területű. A telken akkor még csak egy egyszoba-konyhás régi épület volt…A megvásárláshoz szükséges összeg – a hívek adakozása mellett – országos gyűjtésből és a püspök úr személyes adományából gyűlt össze…
1887-ben már 34 vallásórás és 44 iskoláskorú református gyermeket jegyeztek fel a jegyzőkönyvekbe.
- december 4-én iktatták be hivatalába Segesvár első református lelkipásztorát, Balás Imrét (1887-1920)
Ennek az esztendőnek végén kérte fel a Presbitérium Alpár Ignác budapesti műépítészt egy – eredetileg 500 lelket befogadó – templom terveinek elkészítésére. Ugyanarról az Alpár Ignácról van szó, aki nemcsak a budapesti Nemzeti Könyvtár, a –mai – Rádió-Tv épületét, hanem Erdélyben is több templomot (Brassó, Szászrégen stb.), épületet tervezett. Legimpozánsabba Segesváron felépített Nagyküküllői Vármegyeháza, melyben ma a Polgármesteri Hivatal működik…
A templom tervein – pénzhiány miatt – változtattak s így egy kisebb, 150 ülőhelyes templom alapjai tétettek le 1888.jún.8-án, melyet egy év múltán már fel is szentelhettek.
1894-ben a templom mellé egy új parókiát épített a gyülekezet majd egy több tantermes felekezeti iskolát is.
1900-ban rendelik meg a templom orgonáját a debreceni Kerékgyártó István orgonaépítőnél. 1902-ben fel is szentelik…
A két háború közötti esztendők csodálatos lelki épülésnek évei voltak. Dr.Tóth Lajos lelkipásztor szolgálata alatt (1920-1948) nemcsak a felekezeti iskolában folytatott oktatás minősége emelkedett, hanem a gyülekezet hitélete is. Férfikör, asszonykör, dalkör ( a református kórus országos díjat is nyert Székelyudvarhelyen), konfirmációi előkészületek, vallásórák viszonylatában is felfelé ívelésről tesznek említést a jegyzőkönyvek…
Óriási törés állt be Egyházunk – s így a segesvári református gyülekezet életében is – amikor 1948-ban államosították a felekezeti iskolát, és a vele egy telken levő parókia épületét is elvette a kommunista hatalom. Az akkor szolgálatot teljesítő Kis Mihály lelkipásztort (1948-1963) erőszakkal kilakoltatták…
Gyülekezetünk 1963-ban hívta meg Székelymuzsnáról Dávid László lelkipásztort, akinek szolgálatáról kötetnyit lehetne írni…Bevezetőül csak annyit, Dr.Dávid László ref.lelkipásztor segesvári szolgálatának ideje a kommunista rezsim egyház- és nemzetellenes időszakára esett, amikor templom és iskola a szó legszorosabb értelmében szétválasztva, a két árvíz (1970, 1975) pusztító romjaiból kellett újra felemelkedni…S miközben a megszaporodott nyájat szinte egymaga pásztorolta, volt ereje „az iszapba fulladt” jegyzeteit könyv formájába önteni. A művészettörténet doktoraként jelentette meg 1981-ben „A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei” c. – mai napig egyedülálló – könyvét. Segesvári szolgálata nyugdíjba 2011 őszéig, nyugdíjba vonulásáig tartott…
Lelkipásztorok névsora:
Balás Imre: 1887-1920
Dr.Tóth Lajos: 1920-1948
Kiss Mihály: 1948-1963
Dr.Dávid László: 1963-2011
Biró István: 2012.ápr.1. –
Írj egy hozzászólást