Vadasd (Vădaş) a Kis-Küküküllő egyik jobb oldali mellékvölgyben, Havadtőtől északra, tőle 3 km távolságra, a Havad-patak völgyében fekszik. A falut átszeli a 135A jelzésű, megyei út.

A falu nevét az 1567. évi Regestrum említette először, 92 házszámmal, Wadasdt alakban. A falunév talán valamelyik egykori birtokos vadaskertjének emlékét őrzi.

Az okiratok tanúsága szerint, a helyi lakosság Marosvásárhely környékével egy időben tért át a református vallásra.

A falu korábbi, kisebb templomának építési ideje ismeretlen, de 1500-ban már állt.  Melléje haranglábat építettek, amelyben két harang volt. 1818-ban a templom szentélyét lebontották, és a hívek adományából, közmunkával, 4 öllel meghosszabbították. 1845-ben megújították, cseréppel fedték a templomot. 1864-ben orgonát vásároltak (ma a nagyadorjáni templomban áll). Az 1865-ben, Manchen Mihály, segesvári harangöntőtől vásárolt harang az első világháború áldozata lett.      1864-ben kőtorony építéséhez fogtak. Az építés közben ledőlt torony megrongálta a templomot is, amelyet 1886-ban lebontottak. A templom újraépítése sokáig elhúzódott.

A ma álló templom 1885-1887 között, Simon Elek lelkipásztori szolgálata idején a Péter-kertben épült, Zámler István, havadi birtokos jelentős adományával. A 7 m magas, 17,5×8 m alapterületű templom tervét Péterffy István készítette, a munkálatokat Szentgericei Iszlai János építőmester vezette. A hívek adományából, 1928-ban készítettek padokat. (A férfi bejárati ajtó melletti, két fedeles pad a régi templomból származik.)

A szószék téglából épült, a templommal együtt. A szószékkoronát 1934-ben a nőszövetség adományozta (Tompa Sándor marosvásárhelyi szobrász munkája). .

Az úrasztalát Garda János 1912-ben adományozta.

Az 1912-ben vásárolt orgonát Debreceni Kerékgyártó István készítette.

A 18+7 m magas tornyot 1900-ban építette Nagy János, kóródszentmártoni építész.

A nagy harangot 1848-ban Locz Ferdinánd öntötte az elhasadt régiből. Miután 2001-ben az is elrepedt, a gyülekezet újraöntette a marosvásárhelyi Balogh József öntőmester Cubi Metal műhelyében. A kis harangot 1928-ban Molnár József adományozta az egyháznak.

A templomot a gyülekezet 1927-ben renováltatta először. Azóta számos esetben végeztek nagyobb felújítást, javítást (1945-ben és 1955-ben; 1964-ben mozaik padozatot és a portikus elé lépcsőt készítettek; 1974-ben újrabádogozták a tornyot; 1975-ben külső és belső javítást végeztek; 1997-1998 között nagyobb renoválás volt; 1997-ben a tornyot javították ki; 1998-ban a templom külső-belső javítását végezték el). Legutóbb 2009-2010 között végeztek nagyobb javításokat.

A helyi gyülekezet jelenleg 361 lelket számlál.

Lelkipásztorai: Tordátfalvi Mihály (1693), Váradi Zsigmond (1694-1700), Fogarasi Márton (1700-1703), Vadasdi Gergely (1703-1716), Étfalvi Ferenc (1716-1721), Pál András (1721-1722), Rettegi István (1722), Soós József (?), Simon István (?), Sándor Mihály (?-1774), Györfi István (1776-1779), Ambrus Ferenc káplán (1776-1778), Simon István káplán (1776-1778), Ábrahám Ferenc (1779-1794), Szente József (1802-1808), Simon Sámuel (1808-1811), Rétyi Gazda Sámuel (1811-1831), Soós József (1831-1833), Péterfi Elek (1833-1880), Simon Elek (1881-1912), Donáth László (1912-1914), Szilágyi János (1915-1921), Kovács Sándor (1924-1926), Béres Márton (1926), Balogh János (1926-1929), Gál Viktor (1930-1942), Kovács János )1943-1977), Kiss Károly (1977-1995), Labancz Gyula (1995-2000), Jakab Viktor (2000–).

 

Jakab Viktor

lelkipásztor

Írj egy hozzászólást