Torboszló (Torba) Nyárádmagyaróstól 2 km távolságra, a Kis-Nyárád bal partján, a Bekecs-hegy déli oldalán, zárt völgykatlanban fekszik. Szomszédos települések: délen Nyárádszentimre, nyugaton Székelybere, északon Nyárádmagyarós, keleten Kibéd és Székelyabod.

A falu nevét első írásos említésekor, az 1567. évi Regestrumban, Torbozlo alakban, 10 portával jegyezték. A nevet egyes felfogások szerint, szláv eredetűnek tartják. A hagyomány szerint, az előtte Égszín nevű falut nevezték át egy ‘több rossz ló’-val vívott csata után.

1687-ben készített egyházközségi összeírás szerint, Nyárádszentimre filiája volt a falu. A leányegyház fatemplomocskáját 1713-ban szentelték fel. Az 1763. évi vizitációs jegyzőkönyv már düledező épületet jegyzett fel.

Az 1793-as dévai zsinat Déván kimondta a 213 lelkes, helyi egyház önállósodását, első lelkipásztora Farkas Ferencz lett.

A ma is álló, torony nélküli templomot ezt követően építették 1837-1845 között, a régi fatemplom helyére. A 6 méter belmagasságú, 17,5×8,5 m alapterületű templomot azóta többször is felújították (1906, 1926, 1943, 1953, 1966), legutóbb 2002-ben.

Az 1793-ban készült úrasztala az első lelkipásztor és feleségének adománya.

A hatregiszteres orgonát 1905-ben készítették, 1936 felújították.

A szószékkorona Bereczky Sándor és Károly segítségével és adományával készült. 1966-ban javították fel.

Az 1827-ben készült haranglábat először 1919-ben, majd 1926-ban renoválták. 1956-ban a fedelét galvanizált lemezzel fedték be. Ma is jó állapotban van, csak kisebb javításokat kellene alkalmazni rajta. Jelenleg két harangnak ad helyet. A nagyobbik harangot Berezcki Sándor és fia adományából, 1803-ban Baumgartner János készítette, Segesváron. Az 1926-ban, a hívek adományából öntött kisebbik harang Klein Oszkár munkája.

Ma a templom ismét külső-belső felújításra szorul (a vakolat omladozik, a mennyezet helyenként leszakadt; a padlózat, főként a széleken, beszakadt; az orgona használhatatlan, több sípja hiányzik, a billentyűzet megrongálódott, a fújtató szerkezet nem működik). Az 1914-1915 között épült parókia jó állapotban van, az elmúlt évtizedben nagyon sok javítást végeztek rajta.

2009-ben a gyülekezet 40 férőhelyes imaházat alakított ki egy melléképületből. A könnyen fűthető épületet főként a téli időszakban használjuk.

A ma is önállóan működő, önmagát fenntartó gyülekezet 123 lelket számlál.

Lelkipásztorai: Farkas Ferencz (1793-1816), Málnási István (1817-1827), Szücs István (1827-1833), Soós József (1834-1840), Fodor János (1840-1841), Faluvégi József (1841-1849), Nemes Ferencz (1849-1872), Derzsi Dénes (1872-1882), Zajzon Géza (1882-1885), Kövendi Kálmán (1887-1896), Péterfi Lajos (1896-1910), Albisy Béla (1910-1914), Lányi Lőrinc (1914-1921), Bartha Péter (1921-1934), Doboly István helyettes, (1935-1936), Péterfi Kálmán nyugdíj. lp. (1936-1937), Sipos Kálmán (1937-1952), Szikszay József (1952-1961), Szabó Lőrincz (1961-1963), Kovács Antal (1963-2006), Lakatos Gabriella beszolgáló lp. (2006-2011), Bíró János (2011–).

 

Bíró János

lelkipásztor

Írj egy hozzászólást