Szolokma (Solocma) Erdőszentgyörgytől északkeletre, tőle 13, Makfalvától – a saját községközpontjától – keletre, 8,5 km távolságra, a székely Sóvidék szélén, a Kis-Küküllőbe ömlő Szolokma-patak szűk völgyében fekvő falu.

A település nevét első írásos említésekor, 1567-ben Zolokma alakban jegyezték. Akkor 8 kapuval szerepelt az okiratban. A környék legkisebb településeként számon tartott kis falucska későn, valószínűleg a 16. században, a környező települések (Hármasfalu, Makfalva, Siklód, és Etéd,) lakóinak kirajzásából jött létre. Éppen ezért középkori temploma nem is lehetett.

A ma is álló templomot az újkor elején építették. Addig a küsmődi templomba járt át a lakosság. A 18. századtól vált önálló egyházközséggé.

Az első kőtemplom a falu legmagasabb hegyén, a Tankó-hegyen lévő Makó vár falaiból épült. 1865-ben lelkésze Böjthe Sándor, tanítója Vargyas Ferenc (egyben megyebíró is) volt.

1916-ban, talán a háború hatására, a lakosság zöme elmenekült. Egy részük a Borsod megyei Emődön, illetve Somolya községben telepedett le.

Az első világháború idején a nagy harangot a katonaság a toronyban összetörte és elszállította, az orgona legnagyobb sípjaival együtt.

A lakosság tömeges kivándorlása az 1950-es évek második felében kezdődött. Napjainkig közel 300 személy – főleg fiatalok – hagyt el szülőfaluját és Kanadában, az Egyesült Államokban, Németországban, Magyarországon, a Zsil-völgyében telepedett le.

1867-ben a falu 475 lakójából 474 volt református, egy római katolikus felekezetű. 1956-ban érte el a falu lakosságának száma a bármikori legmagasabbat, a 774 főt.

Jelenleg egyházközségünk 230 lelket számlál. A gyülekezet az 1990-es évek elején épített imatermét 2009-ben újította fel, a templombelső felújítására 2012-ben került sor.

Írj egy hozzászólást