Szentgerice (Gălăţeni) Marosvásárhelytől délkeletre, tőle 13, Backamadarastól – saját községközpontjától – 3 km távolságra, a Nyárád folyó bal partján, a Közép-Nyárád mentén, a dombok közé épült település.

A falu nevét első okleveles említésekor, az 1332-es pápai tizedjegyzékben, hol Sancta Gratia, hol Sancta Garecia alakban jegyezték. Későbbi névváltozatok: 1497-ben Zentgracia, 1549-ben Zentgeritza, majd 1580-ban, Báthori Kristóf fejedelem adománylevelében Szentgerice.

A helyi református egyházközség alapítása Nagy János lelkész nevéhez fűződik. Források szerint, Apafi Mihály fejedelem 1677-ben parancsolta meg a faluban lakó unitáriusoknak, hogy ne háborgassák Nagy Jánost a templom építésében. Ugyanakkor a prédikátor beköltözését is engedélyezte.

A 17 méter hosszú, 9,5 méter széles templom építését 1677-ben fejezték be, 1689-re elkészült a parókia is.

A toronyban két harang található. A kis harang felirata: „A Sz. Gerlitzei Ev. Ref. Ekkl.a öntette 1834 Lootz Fried által”. A nagy harangé: „Az élőket hívogatom, kesergőket vigasztalom, halottakat elkísérem. Készítette a Szent Gericei Ref. Egyház 1967-ben”.

A templomot legutóbb 2012-ben újítottuk fel belülről, a tornyot egy évvel korábban.

A helyi gyülekezet jelenleg 323 lelket számlál.

Lelkipásztorai: Székely György (1549-?), Nagy János (1676-?), Ujvárosi András (1709-1749), Bitai Ferenc (1749-1784), Gazda József (1784-1802), Albisi Bod (1803-1807), Kósa Imre (1807-1819), György Zsigmond (1819-1839), Horváth Sámuel (1839-1851), Orbán József (1851-1853), Nagy Mózes (1853-1900), Gáll Gábor (1901-1918), Koncz Ferenc (1918-1921), Nagy András (1923-1924), Simon Endre (1925-1933), Csekme Ádám (1933-1966), Gáspár András (1966-1973), Szabó Géza (1974-1979), Falka Zoltán (1980-1986), Rigmányi Benjámin (1986-2010), Batizán Attila (2010–).

 

Batizán Attila

lelkipásztor

Írj egy hozzászólást