Székelymoson (Moşuni) Székelysárdtól 2,5 km távolságra, a Közép-Nyárád mente keleti völgyében, az Etred-patak forrásánál fekszik. A falu keleti határa őrzi az egykori római út nyomait.

Írott forrásokban 1446-ban említették először a falu nevét. Az 1567. Regestrumban 13 kapuval jegyezték a falut. Akkor János Zsigmond 23 jobbágyot adományozott a faluból Kaczai Ferencnek; 1635-ben Markó vajda özvegye, Bogáthi Druzsina birtoka volt a falu, majd második házassága révén a Was családra szállt. A 18. században Was Katával kötött házassága révén, gróf Toldalagi László szerzett itt birtokot, majd lányuk Haller Zsigmond felesége lett. A 19. században a Lázárok tulajdona volt a falu.

A helyi református egyházközségben 1636-ban már tartottak vizitációt. A körülményekkel elégedetlen bizottság azzal fenyetőzött, hogy a prédikátort Bőbe költözteti át. A későbbiekben valóban filiává lett az anyaegyházénál nagyobb lélekszámú falu. 1916-ban, az újabb vizitáció már elégedettebb volt a Szánthó Elek és Barra László támogatása, valamint a hívek búzgósága révén fellendült hitélettel.

A település ma álló temploma talán az 1780-1790-es években, gróf Haller Zsigmond és neje, Krisztina támogatásával épülhetett. (Korábban kőtemplom állt a falu másik részén.) A Toldalagi birtokra épült, késő barokk-rokokó jegyeket viselő templom alapterülete 12,7x 8,6méter.

A szószékkorona hangvetőjének egyik felirata: „GRÓF TOLDALAGI KRISTSINA TSINÁLTATTA ANNO 1793”. A  hangvető közepén, a Toldalagi címer körfelirata: „G T K ANNO 1793”. A hangvető párkányzatán a „PRÉDIKÁLJAD AZ IGÉT. ÉS FEDDŐDJÉL. DORGÁLODJÁL. INTSED AZ.HALGATOKAT. MINDEN. 2TIMOTh. 4,2” ige olvasható.

A faragott díszítésű padok homlokzatát fára vésett, domborműves címerek díszítik (Haller és Toldalagi családoké). A gyermekeknek szánt padok egyedülállóak a környéken.

Az 1662-es évszámot őrzi (s ezzel a korábbi templom létére utal) a kisebbik harang. 1832-ben, Lotz Fridrik segesvári harangöntő készítette a második harangot, amelyet Toldalagi Krisztina által végrendeletben adományozott összegből öntetett az egyházközség. Azt valószínűleg később újraöntötték, mert a jelenleg használt harang 1943-ban készült.

A templomon 1995-ben és 2000-ben végeztek nagyobb javításokat.  2008-ban műépítész készítette el az újabb javítás tervét. 2011-ben elkészült a templom körüli drénrendszer, 2012-ben újrafedtük a templomot, levertük a cementes vakolatot a nedves falakról. 2013-ban új bejárati ajtót készíttettünk a toronybejárathoz és a torony első szintjéhez, kicseréltük a villanyhálózatot, jelenleg folyamatban van az ablakok helyreállítása, valamint a belső javítás, vakolás.

A helyi gyülekezet lélekszáma a 20. század elején 250 fölött, 1942-ben 276 volt, de az elköltözések és vegyes házasságok miatt, 2013-ban mindössze 40 lelket számlál.

Írj egy hozzászólást