Nyárádmagyarós (Măgherani) Nyárádszeredától 8 km távolságra, a Bekecs-hegy alján, a Súgó- és a Cigány-patak összefolyásánál fekszik.

A falu nevét az 1567. évi Regestrumban Magyarós, Rákóczi György 1655-ös lustrájában Magioros alakban jegyezték.

A reformáció idején a falu lakói áttértek a református hitre. Annak ellenére, hogy népes falu, közel 250 évig Berekeresztúr leányegyházközsége volt. 1797-ben önállósult.

Az önállósult egyházközség hívei az alkalomra kisebb kőtemplomot építettek. Az 1801-re elkészült templom azonban 1845-re annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani.

A ma is álló templomot 1846-1852 között építették.

A torony 1856-ban készült el.

A templom orgonáját csak 1875-re készített el, Kolonics István. Ugyanakkor készítették a szószék feletti koronát és az úrasztalát.

A gyülekezet lélekszáma 2012. december 31-én 420 volt.

Lelkipásztorai: Posoni János (?), Tétsi Miklós (?-1795), Nagy István (1795-1810), Détsei Pál (1810-1817) – léviták; Farkas Ferenc (1817-1832), Oroszlány István segédlelkész (1832-1833), Orbán József templomépítő (1833-1850), Orbán Károly segédlelkész, majd választott, templomépítő lelkész (1848-1900), Ravasz Béla segédlelkész (1901-1902), Farkas József segédlelkész (1902-1904), Ferenczi Gyula segédlelkész (1904- 1905), Simon Gábor beszolgáló Selyéből (1905- 1906), Dengel Géza (1906-1914), Donáth László (1914-1918), Kolozsvári József beszolgáló Berekeresztúrból (1918-1919), Csutak Ferenc (1919-1964), Gecző Vilmos András (1964-1973), Erdei Endre (1973-1989), Krizbai- Nemes György (1989-2012), Nagy Béla beszolgáló Selyéből (2012-2013), Lázár Balázs (2013–).

Írj egy hozzászólást