A Küküllő szó jelentése vitatott, egyesek szerint török eredetü, és tövisses, kökényes helyet jelöl. A szláv Tarnava román elnevezés jelentése is ugyanaz.

A mai Küküllői Református Egyházmegye három tájegységből tevődik össze amely az idők folyamán egymástól függetlenül fejlödött. Ez leginkabb az etnikai, az adminisztrácios különbségekkel is magyarázható, de a történelmi események is befolyásolták. A két Küküllő közötti lankás területen a fontos kereskedelmi utaktól távol jelentős történelmi események csak ritkán történtek. Ezzel ellentétben a Nagy-Kükükllőtől délre főleg Segesvár és Medgyes vonzásában, a világi de az egyházi élet területén is sok minden történt. A Nagy es Kisküküllő közén,a későbbi Kisküküllő vármegyében a magyarlakosság sokfelé összefüggő népességet alkotott, sok helyen erős román kisebbséggel, és elszórt szász falvakkal. A Felső-Nyárád térsége és a Felső-Kisküküllő völgye őrizte meg leginkább etnikai egységét, ez azonban már egy egységes székelyszék Marosszék része volt, a késöbbi Maros-Torda vármegye. A reformátusság itt a Marosi Egyházmegyébe idéglenesen a Bekecsaljai Egyházmegyébe tartozott. Segesvár és térsége főleg szász és román lakossággal Segesvárszék lett. Később Medgyes és Kőhalomszékkel egyesitve Nagyküküllő vármegye. Ez a térség mai egyházmegyénk déli csücskét jelenti. A reformátusság korábban az Udvarhelyi egyházmegyéhez tartozott.

Ma mindhárom térség Marosmegye része, főleg a mai megye déli felét jelenti.

Az egyházmegye kialakulása és fejlődése

A tatárjárást megelőző időszakban, adataink szórványosak és leginkább a királyi és nemesi vagy egyházi birtokviszonyokra utalnak.

Első irásos emlitése a Küküllővári várispánságnak 1177-ben történik meg, tőle északnyugatabbra Góganváralja szintén vár (castrum) jelleggel mintegy uralják a Kisküküllő térségét. Ekkor még leginkább földvár jelleggel birnak, ezek is és a szomszédos földvárak csak a XII-XIII században épülnek kővárakká. A térségnek lakossága leginkább magyar amelyet nemcsak a helynevekből lehet kikovetkeztetni, hanem a régészeti leletanyagogból is. Az egyházszervezet létéről egy évszázad múlva értesülünk, amikor 1277-ben Bartolomeus archidiaconus de Kukullo néven jelenik meg. Biztos történelmi adatként kezelhető a tatárjárásra utaló hiradás is amely iszonyú mészárlásról beszél, mindez Küküllőváron történt ahova az odamenekült polgári lakosságot lemészárolták. Ha a mészárlásra utaló szám túlzás is, a pusztitás ténye biztos. Erre utal a ref.templom tornyán megjelenő tatárfej is, amely a tatárdúlásokra figyelmeztet. Az elnéptelenedett területekre délről szászok, keletről és délről románok települtek.

II.Géza 1140-1150-től telepitette be a szászokat Szeben környékére, majd a késöbbi telepitések érintették egyházmegyénk területet is ( főleg a Nagy-Küküllő völgyét ), ez már II. Endre nevéhez füződik, és 1224-ben történt. A szász lakosság közé beékelten szigetekként sok magyar közösség megmaradt, ezek Felső-Fehér vármegye szigetei (Keresd, Almakerék, Héjjasfalva, Fehéregyháza stb.) Ezekben a szigetekben a későbbi évszázadokban, sokfelé a magyar lakosság szórvánnyá vált, hiszen a szász lakosság mellett gyakran megjelentek a román népelemek is, sok helyen felváltva a magyar lakosságot.

A reformáció előtti időből a történelmi Kisküküllő térségében 16 középkori templomot találunk, amelyeket a reformáció után a protestáns egyházak vettek birtokba. Itt a patrónusi rendszer a döntő, kiemelkedik a sorból Gógánvár és Küküllővár patrónusa de találkozunk kisebb nemesekkel is,akik az egyház szolgálatában álltak.

A mai egyházmegye legnagyobb része Felső-Küküllő és Felső-Nyárádmente, Marosszék része volt. A reformáció előtt a katolikus Telegdi esperességhez tartozó közösségek élete másképpen alakult. Itt a falu, az egyház, a föld, a kaszálók közösségi tulajdon. Az egyházat is leginkább a falu közössége tartotta fenn. Gyakori eset, hogy a nemesség birtokait a vármegyei részeken birtokolja, de patrónusi jogait fennt nevezett falvakban, a székely székekben gyakorolja. Ebben a régióban 13 közepkori templom öröklődött át a protestáns egyházakra.

A déli rész Segesvár és környékén, a katolikus egyházszervezetet nehéz pontosan meghatározni. A tizedjegyzékben csak egyházközségek jelennek meg. Öt egyházközség érkezett innen, mai egyházmegyénkbe.

A reformáció elterjedésében is ez a hármas tagoltság megfigyelhető:

1536-1537 ben Fehéregyházán a lutheri szellemtől próbálják megvédeni a Mária kultuszt, a szentek tiszteletét, a segitséget a világi hatalomtól várják.

1538-ban volt a Segesvári disputa, Szántai István kassai prédikátor és Szegedi Gergely ferences barát között, Szapolyai János fejedelem jelenlétében. Ez is az új tanok meggyökerezését feltételezi.

Marosszéken, a reformáció tulajdonképpen Marosvásárhely reformációjával indul, és teljesedik ki de ez már 1571 után történik. Mindez Göcsi Máté nevéhez füződik, és nincsenek “kitérők” mindvégig megmaradnak a kálvinista ág mellett.

1550-es évi országgyülés a protestáns vallás gyakolását törvénybe iktatja, de a lutheránus és református különvállás csak később, 1556 után valósult meg. 1556-ban a rendek visszahivják Erdélybe Izabella királynét és fiát János Zsigmondot és ekkor foglalják le, országgyülés keretében a püspöki tizedet és összes javait, amely a legtöbb helyen a középkori egyházszervezet gyakorlati megszünését jelentette.

1556-os luteránusok által uralt, kolozsvári zsinaton a Küküllői Egyházmegye is képviselve van Macerius Ambrus enyedi lp. által, a Marosi egyházmegyét Hunyadi János Nagyteremi lp. képviseli. Gyakori jelenség ekkor, hogy az esperes nem az egyházmegye területén szolgál.

1556-1564 között a Küküllői Egyházmegye szinte teljes egésszében a református ághoz csatlakozott, Teremi is ekkor lett a történelmi Küküllői Egyházmegye része, igy első esperese Hunyadi János lett, akiről még annyit tudunk, hogy 1567-ben halt meg.

Sajnos ezt követően a történelmi Küküllői Egyházmegye zöme Teremi is, unitáriussá lett.

1575 júl.16-án a Kerelőszentpáli csata után, ahol Békés Gáspár hadait leverik, ekkor kerekedik felül a református irányzat és tér vissza sok gyülekezet patrónusaival eggyütt a református hitre.

Számos gyülekezet azonban megmarad az unitárius hiten közel egy évszázadig, főleg Dicsőszentmárton és környéke, valamint Nagyteremi és Kutyfalva is. Ezek a XVII-század második felében 1670 után mint “kisded” eklézsiák jelennek meg a református gyülekezetek sorában.

Az első összeirása a történelmi Küküllői Egyházmegye gyülekezeteinek 1642-ből való, ez a Küküllőváron szolgáló Dadai János esp. nevéhez füződik. Sajnos ez az idők folyamán elveszett. 1676- ból való a második ez Vajdaszentiványi János esp. nevéhez füzödik aki Vámosgálfalván volt esperes. A Dadai féle összeirást megemliti, ezért tudunk róla. Mindkét összeirás latin nyelvü. Ekkor 33 anyaegyház és 11 leányegyház jelenik meg: Küküllővár, Sövényfalva, Királyfalva, Gálfalva filiája Pócsfalva, Szászcsávás,Dányán, Almás, Ebesfalva(Erzsébetváros),Gógán társegyháza Váralja, Bonyha filiája Bernád, Héderfája filiája Mikefalva, Széplak,Kóródszentmárton filiája Kóród, Balavásár filiája Egrestő,Nagykend filiája Kiskend, Nagyteremi, Bessenyő filiája Kerelő, Szentpál filiája Ugra és Dellő, Csapó, Radnót, Bodon, Bogát, Herepe, Sülye, Medvés, Boldogfalva, Szőkefalva, Dátos, Csapószentgyörgy. Az 1676-os összeirás emlitést tesz még Bethlenszentmiklós, Kutyfalva, Harangláb filiája Désfalva egyházközségekről. Ez állapot nem sokat változik, idővel anyaegyházzá lett: Kiskend, Egrestő, Gógánváralja, Mikefalva, Magyardellő. Új filiák lettek: Medgyes, Ernye, Somogyom, Dicsőszentmárton, Ádámos, Szászvesszős, Kocsárd, Odellő és Teremiújfalu.

A XIX század végén illetve a XX század elején, vagy közepén újabb filiák anyásodtak: Medgyes, Dicsőszentmárton, Ádámos, Odellő, Ugra, Pócsfalva Désfalva és Teremiújfalu.

Sajnos az idők folyamán a történelmi csapásokkal és az elnéptelenedéssel is szembe kellett nézni. Csatófalva és Dátos az 1658-as tatárjárás áldozataivá vált. Mások mint Herepe, Bernád, Kóród, Kocsárd elnéptelenedtek.

Számos későbbi püspök, vagy kerületi főjegyző kezdte pályafutását a fennt emlitett egyházközségekben. Pl. Vásárhelyi István Haranglábon majd Radnóton és Küküllőváron is szolgált, Bonyhai Simon György Küküllőváron, Eperjesi Zsigmond Szőkefalván majd Vámosgálfalván, Bodola Sámuel Héderfáján. Valamennyien hosszabb-rövidebb ideig betöltötték a püspöki tisztséget. Főjegyző (generalis notarius) lett még Kónya Ferenc aki Héderfáján és Gálfalván is szolgált, valamint if.Fogarasi Sámuel, akit korai halála akadályozta meg, hogy püspök lehessen.

Napjainkban

Mai egyházmegyénk az 1968-as megyésitéssel jött létre, a fennt nevezett három regió összekapcsolásával. Ma 59 anyaegyházközséget foglal magába. Ezek a következök: Ádámos szórványa Küküllődombó, Backamadaras leányegyházai Szentlászló, Nyomát, Balavásár, Bede-Szentháromság, Berekeresztúr leányegyháza Székelybere, Bonyha, Bözöd, Csikfalva leányegyháza Búzaháza, Jobbágyfalva, szórványai: Deményháza, Ehed, Iszló, Jobbágytelke, Mikháza, Ny.köszvényes, Ny.remete, Vadad, Vármező, Székelyhodos, Dányán, Désfalva leányháza Abosfalva, Dicsőszentmárton, Egrestő, Erdőszentgyörgy, Fehéregyháza leányegyháza Sárpatak, Geges, Gógán szórványai Kund, Szászszentiván, Gógánváralja, Gyulakuta, Harangláb szórványa Szászbogács, Hármasfalu, Havad leányegyháza Nagyadorján , Havadtő, Héderfája, Héjjasfalva, Kelementelke, Kibéd, Kiskend, Kóródszentmárton leányegyháza Vámosudvarhely, Pócsfalva leányegyháza Csüdőtelke, Széplak, Magyarkirályfalva, Mája, Makfalva, Márkod leányegyháza Kendő, Mikefalva szórványa Felsőkápolna, Nagybún, Nagykend, Ny.magyarós, Ny.selye, Ny.szentanna társegyháza Ny.andrásfalva, Ny.szentimre leányegyháza Seprőd, Ny.szentsimon leányegyháza Rigmány, Ny.szereda leányegyháza Demeterfalva, Segesvár szórványai Apold, Dános, Hétúr, Keresd-Bese, Sóvárad, Sövényfalva, Szakadát leányegyháza Illyésmező, Szászcsávás, Szederjes szórványai Erked, Szászkézd, Székelyabod, Székelytompa leányegyházai Ny.gálfalva, Székelybő, Székelymoson, Székelysárd, Szentgerice, Szolokma szórványa Cseje, Szováta, Szőkefalva szórványa Magyarsáros, Szövérd, Torboszló, Vadasd, Vámosgálfalva.

Pál Levente András
lelkipásztor, levéltáros