Bonyha (Bahnea) a Kis-Küküllő középső szakaszán, a folyó bal partján helyezkedik el.

A település nevét 1291-es oklevél említette először, Bahna alakban. A név későbbi változatai: Bahnya (1319), Bahnia (1332), Vahnya (1333), Bonyha (1465), Bohnya (1525). Rövid ideig a Szászbonyha nevet is használták. A név eredetét egyik elmélet – Anonymus művére hivatkozva – az István királynak ellenszegülő erdélyi Gyula egyik fiának nevéhez (Bucna) köti. A másik elmélet – két patakra utalva – a német ‘Bach’ (patak, csermely jelentésű) szóhoz kapcsolja.

Az 1332. évi pápai tizedjegyzékben egyházas helyként, önálló plébániaként tartották nyilván a falut. Akkor István pap 120 dénárt fizetett. A falu Szent Mihály Arkangyalnak szentelt plébániatemplomát később, 1490-ben Báthory István erdélyi vajda egyik levelében említette.

A reformáció tanai Szeben, Medgyes és Segesvár közvetítésével jutottak el a Kis-Küküllő mentére. A 16. század közepére, a főesperesség megszűnésének idejére Bonyha reformációja is megtörténhetett. Az itt létrehozott aldekanatushoz kilenc környező magyar gyülekezetet soroltak.

A mai, kelet-nyugati tájolású, a település északi részén, dombon álló templom a 13. század végén vagy a 14. század elején épülhetett. Benne kőből faragott szentségtartó fülke és kőkeretes papi ülőfülke is látható. Portikusa déli irányba nyitott. A téglalap alakú, csillagokkal díszített, kékre festett, kazettás famennyezetű hajó déli és északi falait öt-öt, merőleges támpillér, a vakolt síkmennyezetű sokszögzáródású, szentélyt négy merőleges támpillér támasztja. A szentély végződésénél, az orgona melletti négy oszlopot – a hajdani boltozat oszlopfői – emberi, illetve állati torzfej ábrázolások és növényi ornamentika díszítik. A szószék közelében 300 x 200 cm méretű – az újszülött Jézus előtt hódoló napkeleti bölcseket ábrázoló –, középkori freskó látható.

A szószékkorona csúcsát bárány, alját nyolcágú csillag díszíti. Külső felirata: „A  Sionba lakozó Úr nagy és méltóságos minden népek felett.” Belső felirata: „Hogy cselekedjem a te akaratodat én Istenem, azt akarom és a te törvényed az én belső részemnek közepette vagyon.

Az 1700-as évek végén épített, ma is jó állapotban lévő, egymanuálos, hatregiszteres, mechanikus, csúszkaládás orgonát 1907–1908 között Schrer András építette át.

A 20. század elején, a templom nyugati oldalán épült toronyban két harang található.

A 350 kg tömegű nagy harangot a 14. század első felében önthették. Gótikus betűkkel készült felirata: „O rex gloriae veni cum pace”. A felirat nélküli, 140 kg tömegű kis harang a 16. században készült.

Az 513 lelket számláló gyülekezet nyáron az ősi templomban, télen a 120 férőhelyes, új gyülekezeti imateremben tartja az istentiszteleteket.

Lelkipásztorai: Ormányi János (1602-1640), Kuti Ferenc (1623), Túri János (1641), Küküllővári Balázs (1648-1650), Almási János (1653-1655), Karancsi János (1655-1684), Dálnoki István (1686-1689), Bágyi György (1689-1694), Verestói Sámuel (1697-1716), Szentkirályi Sámuel (1720-1726), Báthori István (1727-1732), Ardai István (1734-1744), Dobolyi Gábor (1745), Margitai Jonatán       (1746), Csanádi István (1748-1764), Somodi Márton (1765-1766), Fekete István (1767-1770), Tállyai Sámuel (1771-1775), Köpeczi Bodós Sámuel (1776-1778), Bod Sámuel, albisi (1779-1842), Borosnyai Lukács Simon (1842-1875), Hegyi Sándor (1876-1918), Kovácsi Albert  (1918-1956), Benczédi Albert (1956-1998), Dénes Előd (1998-2004), Fehérvári Bálint József (2004–).

Fehérvári Bálint József

lelkipásztor

Írj egy hozzászólást