Berekeresztúr (Bâra) a Nyárád mente kis települése. Fekvését Orbán Balázs így írja le: „A Kis-Nyárád völgyében, Szeredától felfele haladva elérjük Berét, ahol két patak szakad a Nyárádba. Az alsó völgy Egres vagy Kendő patak völgye, ahol több falu rejtőzködik, így Bere, Márkod, Mája és Kendő. A másik völgy az elsőnél jóval rövidebb, de annál érdekesebb, mert abban fekszik Berétől egy rövid negyed órára Bere-Keresztúr.”

A falu nevét a pápai dézsmák 1332. évi Regestruma említette először. (A Keresztúr nevű falvak nevének eredete a szent keresztek tiszteletére épített templomokhoz köthető.) Az 1567. évi Regestrumban három kapuval jegyezték a falut.

A település a 14. század elején már a vidék falvainak központi fekvésű egyházközössége volt, és az maradt a reformáció után is. A 16. század elején hat falu tartozott hozzá: Bere, Kendő, Márkod, Mája, Nyárádmagyarós és Nyárádselye. A reformáció 1560 körül diadalmaskodott ezen a vidéken. 1602-ben született meg a Deliberationes Dominorum dokumentum, amely a hét falu elöljáróinak és presbitereinek – Vágási György Maros-széki református esperes helyettes és helyi református lelkész elnökletével tartott – gyűlésén készült. Ez arról rendelkezik, hogy prédikátort az egyház válasszon, és melléje iskolamestert is állítson, védelmükről és ellátásukról gondoskodjék.

A falu keleti részén, dombon álló, több mint hat évszázados temploma 1385-ben épülhetett.  Egykor a belső falakat freskók borították. A román elemekkel kevert, gótikus stílusú templomot 1901-ben Kolozsvári József, lelkipásztor renováltatta. A szűk, gótikus ablakokat, egy kivételével, megnagyobbíttatta, a hajó és szentély közötti diadalívet lebontatta.

A szószék elülső oldalán életfát ábrázoló dombormű látható.

A templomtorony válogatott, lapos terméskőből épült. A négy szintből álló torony falain rajzok és rovásfeliratok találhatók.

Az egyházközség legnagyobb, 15 mázsa tömegű harangjának körirata: „Veni Rex gloriae cum pace S. R. 1542”. A második harangon a „Fusa in opido Rette[g?] AD 1673 in honorem S[anctae] Trinitatis E.S.T.” felirat, a harmadikon a „Berekeresztúri ev. Ref. Egyháztagjai öntötték 1887-ben segesvári Machen Mihály által.” magyar nyelvű szöveg olvasható.

A ma 112 lelket számláló gyülekezet az elmúlt 15 évben a tetőzetet felújította, a külső és belső falakat kijavította, lemeszelte. Ugyanakkor a belső falak több festményét feltárták.

Lelkipásztorai: Vágási György (1602-1640), Vatai Mihály (1640-1658), Fogarasi Mihály (1658-1680), Debreczeni Mihály (1680-1720), ifj. Debreczeni Mihály (1720-1729), Vass Gábor (1730-1731), Bikfalvi János (1732-1738), Solymosi Sámuel (1738-1744), Vajai István (1744-1750), Dési József (1750-1757), Zilahi József (1757-1760), Zágoni N. ??? (1760-1765), Gombási István (1766-1767), Katsó István (1767-1789), E. Tétsi Miklós (1789-1807), Sepsinagyborosnyói Ferenczi János (1808-1837), Sylveszter János (1837-1839), Agyagósi Elek (1839-1844), Nagy – Solmosi Gergely Lajos (1842-1887), Bodó Ferenc (1888-1899), Kolozsvári József (1899-1949), Kiss Jenő (1949-1968), Szatmári Béla (1968-1970), Béres Gábor (1971-1996), Szász János (1996–).

Szász János
lelkipásztor

Írj egy hozzászólást