Balavásár (Bălăuşeri) Marosvásárhelytől 23 km távolságra, délkeletre a Kis-Küküllő jobb partján, az E60-as jelzésű országút mentén fekszik. A fontos kereskedelmi csomópontnak számító, vásártartásra alkalmas település határát átszeli a Parajdot Balázsfalvával összekötő vasútvonal.

A település nevét 1325-ös okirat említette először, Balauasara alakban. Az ősi birtokost jelölő Bala és a vásár főnévből alakult későbbi névváltozatok: Balauasara (1325), Balawasara (1409, majd 1495), Balawasara (1501).

A helyi lakosság az 1571-es marosvásárhelyi országgyűlés után talán unitáriussá lett. A református egyház létezéséről 1634-es adat szól először.

A település első, rövid életű fatemploma a 16. század második felében, a második a 17. század közepén épült. Az 1746-ban épült kőtemplom rövidebb életű volt a korábbiaknál. Az 1795-1801 között épült negyedik templom építési munkálatait Parajdi Kékeli Mihály és Belényesi János, marosvásárhelyi kőműves végezte. Az ingoványos talajon álló templomot 1823-ban, majd többször javították. 1942-ben a tornyot lebontották, a templombelsőt fenyőgerendákkal támasztották alá.

A mai templom 1972-1976 között, ifj. Székely András lelkipásztorságának idején, Gyepesi Botond építész közreműködésével épült. A terveket – a Debreczeni László által is átdolgozott, az 1940-es években Kós Károly által megálmodott terv alapján – Balla Pál, marosvásárhelyi mérnök munkacsoportja készítette. Az új templomot 1976. április 11-én szentelték fel.

A szószéket és szószékkoronát Sebestyén Mózes készítette. Az úrasztala özv. Szalma Istvánné, nyugalmazott kántortanítónő adománya. A szőnyegek, terítők, padtakarók, a két nagy, faragott facsillár és a faragott persely a gyülekezet tagjainak, a konfirmándus csoportoknak, valamint a Nőszövetségnek az ajándékai. A padok Gyergyószentmiklóson készültek.

Az 1885-ben, Takácsy Ignác orgonaépítő 56. műveként készült, hétregiszteres, négysoros, mechanikus csuszkaládás orgonát Mesni János, marosvásárhelyi orgonajavító szerelte át az új templom karzatára. Legutóbb, 2010-ben Pozsár Róbert, kolozsvári orgonaépítő javította.

Az egyházközség két harangját a régi templomból hozták át. A 420 kg tömegű – háborúba elvitt régi helyett, a bukaresti Spireanu cég által öntött – nagy harang felirata: „Isten dicsőségére öntették a balavásári egyház tagjai 1924-ben.” Az 1925-ben öntött, 325 kg tömegű – időközben elhasadt, majd újraöntött – kis harangot 1944 augusztusában vitték el háborús célokra. A helyette öntött, regénybe illő sorsot megért harang 1963-ban került mai helyére. Felirata: „Hirdesse ez a harang a Balavásári Református Gyülekezetben Istennek dicsőséget, embereknek békességet. Háborúba vitt harangunk helyett öntetett 1949-ben Szlezák Rafael harangöntő által Rákospalotán.”

Az 1991-1998 között épült új parókiát és gyülekezeti termet a marosvásárhelyi Koszta Árpád tervezte. A hívek és a holland testvérgyülekezet adományaiból és munkájával, az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával felépült impozáns épületet 1998 augusztusában szentelte fel Csiha Kálmán püspök.

Lelkipásztorai: Bogáti Imre (1640-1651), Dálnoki György (1650), Aknai István (1674), Zágoni Sáska Balázs (1675), Diószegi Mihály (1677), Radnótfáji István (1683; 1689-1690), Solymosi Zsigmond – esperes is (1692-1698), Rudnai Máté (1699-1703), Vályi Ferencz (1706), Szentannai István (1711-1716), Küküllővári Mihály (1716), Vályi András (1719), Zágoni Sáska Absolon (1719-1761), Pécsi Ferenc (1763-1781), Fülei József (1786-1798), Szatmári István (1799-1824), Elekes György (1826-1828), Csinádi István (1829-1860), Orbán József (1861-1878), Orbán Gábor (1889-1900), Sámuel Aladár (1901-1926), Bencze József (1926-1938), Gyárfás Lajos (1938-1941), Székely András (1942-1963), ifj. Székely András (1964-2007), Földvári Tibor (2007–).

Földvári Tiborlelkipásztor

Írj egy hozzászólást